hírlevél9

Annyi mindent írnék még, ha tudnék, de már így is túl lelkendezős a levelem, azt hiszem. Mióta tényleg nyár lett itt Okinawán, még álomszerűbb az egész és teljes pompájában ragyog. A képeket is sokat kellett válogatnom, hogy annyit küldjek, amennyit meg lehet emészteni, ne rohanjak le mindenkit az élményeinkkel…
Azért az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy mi még aug. közepéig nyomjuk a sulit a munkamániás japánokkal, és tényleg úgy kell csinálni, mintha dolgoznánk valamin. Pedig ki hallott már olyat, hogy júliusban a padban ül az ember, méghozzá valami agyament naptól és melegtől rettegő kultúra folyományaként jéghidegre hűtött osztályteremben, besötétített ablakokkal! Az ázsiaiak rettegnek a melegtől. Mihelyt 25 fok fölé megy a hőmérséklet, a halálukon vannak és ha nincs légkondi látványosan haldokolnak. Jajjj, és természetesen csak a fehér bőr a csinos, ezért engem mindenki nagyon sajnál, hogy milyen csúnyán le vagyok barnulva és mindenki könyékig érő fekete kesztyűben, fekete napernyővel szaladgál. ??? Ez a nyári kultúrsokk adag, azt hiszem.
Na de száz szónak is egy a vége, Okinawa SZÉP, mi jól vagyunk, és gyönyörűszép nyarat kívánunk minden szerettünknek, barátunknak otthon, a szép verőfényes Magyarországon, vagy bárhol máshol, ahol éppen a világot járják!

Soksoksoksoksok puszi:

Teodóra és Funoru

2007. július 10., Okinawa