hírlevél4

A következő napot a Csuraumi (Hunor szerint csumicsumi – néha már agyára megy a japán) akváriumban töltöttük, ami a világ legnagyobb akváriuma (bizony, itt van „nálunkJ”) és bemutatja az itteni (meglehetősen gazdag) tengeri élővilágot, korallok, rákok, még cápa is van a kínálatban.
Álomszerűen szép hétvége volt, Csibarijó, a kisautónk is derekasan bírta a kiképzést, mindenhová elvitt minket. Ezek után már azért sem mertünk reklamálni, hogy amint visszaértünk az egyetem körzetébe rákezdett a trópusi eső és szakadt egész rákövetkező nap. Hmmm, a trópusi eső – erről nem is tudom, hogy mit írjak, de hogy ilyet eddig még nem értem, az biztos. Úgy ömlik az eső, hogy az út túloldaláig sem lehet ellátni, az esernyőt pedig nem is értem, hogy pár optimista miért is viszi magával. Lehet hogy egy fürdőszobai csipogós kiskacsával többre mennének. Vagy úszószemüveggel.