hírlevél5

Mindenesetre ezt is túléltük és azért szerencsére a következő nap már megint kikandikált a napsugár. Ekkor elmentünk megnézni egy gyönyörű, hatalmas cseppkőbarlangot (ebből elég sok van itt Okinawán).
Az elkővetkező napokon próbáltam minél több barátomnak bemutatni a nővérkémet, mert nagyon szerettem volna, hogyha igazán látja, hogyan is élünk itt és egyébként is mindenkinek annyit meséltem róla, hogy már alig várták. Az ázsiai osztálytársaim pedig meg voltak őrülve Ruben szöszi buksijáért.