hírlevél3

Mindenképp szerettük volna Nonóéknak megmutatni nem csak a főszigetet, hanem az környező kis szigetek világát is, mert az egy külön valóság. Én, ha tehetném, minden időmet a kis szigeteken tölteném. Itt megszűnik az idő, minden lustán-lassan történik, de hatalmas szívvel. Az édeskrumpliföldeken valószínűtlenül öreg, töpörödött nénikék dolgoznak és óriási mosollyal, csillogó szemmel köszöntik a ritkán arratévedő külföldit. Egy ilyen kis szigeten, Kourijimán van nekünk Hunorral két jó barátunk, akikkel még az ősszel találkoztunk mikor legutóbb jártunk arra. (Talán még van, aki emlékszik a szamaragolós képre, az itt készült.) Nonóékat is szerettük volna bemutatni a barátainknak és úgy tűnik éppen a legjobbkor érkeztünk, mert bulit szerveztek aznapra, úgyhogy az egész falu apraja-nagyja összefutott és mindenki elhozta az aznap fogott friss zsákmányát is, úgyhogy ettünk rákot, csigát, kagylót, moszatot, ezerféle tengeri halat, mindezt tengeredzett, hozzáértő halászemberek tálalásában. Olyan nagy szeretettel fogadtak, hogy azonnal otthon éreztem magam, mintha csak Csanádon, a nagyszüleim kicsi falujában lettem volna egy nagycsaládi mulatozáson. Milyen különös, hogy itt vagyok a világ másik végén, és itt is rá lehet találni ugyanolyan nyíltszívű, egyszerű, közvetlen falusi emberekre, mint akikkel otthon is olyan jó együtt lenni.